Mikor elkezdtem ninjutsu edzésekre járni, igazából nem volt részletes képem arról, milyen is ez a harcművészet. Bár sok egyéb harcművészetet/küzdősportot is kipróbáltam azelőtt, egyik sem fogott meg annyira. Volt ahol egyszerűen rossz érzéseim támadtak, volt ahol pedig azt akarták oktatni, hogy "ütés-védés, azt majd eldől ki a keményebb". De a ninjutsu, mint igazi harcművészet, ami azt oktatja, hogyan vessünk véget a konfliktusainknak olyan gyorsan, de számunkra biztonságosan, ahogy csak lehetséges.
Az fizikai oldalon túl pedig, ott egy mély filozófia, (Persze nem abban értelemben, hogy mi a Zen alapja, meg hol tévedett Platón). Ez az ami más és más minden dojoban, mert nincs egyező szellemiség sehol, nem hogy a ninjutsu oktatók közt. És ezért is örülhetek, mert Dave meggyőződései, életelvei nekem is tetszenek, egyet értek velük.

Mostanában két dolog magyon megragadott engem, azok közül amit mondott:
Ne pazaroljuk az életünket: ne cselekedjünk olyan dolgokat amik egyáltalán nem visznek minket sehova az életben. Persze más a szórakozás, mert az nyilvánvalóan kell az élethez,de a legjobb az, ha olyan munkát/alkotó tevékenységet találunk amit élvezünk, örömmel csinálunk. A másik:
Mindíg tanuljunk valamit: ha szabadidőnk van olvassunk például, mer a tudás sohasem hátrány.

Lusta diákként jelenleg ezek azok az elvek, amikhez szeretném magam tartani.