Érdekes dolog történt ma velem. Kb. 4 éve már, hogy a téli hónapokat leszámítva majdnem minden nap bicóval közlekedem. Eddig sikerült megúsznom esés, baleset és sérülés nélkül, pedig általában autóúton tekerek, elég dinamikusan. Ma viszont egy viszonylag lendületesebb kanyarnál valamiben megakadt a pedálom, és egy egész szépet borultam. A körülöttem lévő emberek riadtságából (is) azt gondolom, hogy nem csak én éltem meg úgy, hogy jókora esés volt, na meg a bicó két-három méterre tőlem landolt.. Viszont egy-két horzsoláson kívül semmi bajom nincs (szerencsére a bringának sem).
És ekkor újra eszembe jutott, hogy milyen fontosak is az alapok.. Jó, hogy megtanultunk esni és tompítani..

Hal

Az, hogy segítünk másoknak, esetleg megmentjük őket a sérülésektől, nekem elég új téma.
Őszintén nem is nagyon gondolkodtam rajta eddig, pedig szükséges lehet.
A legjobb mégis, hogy a taijutsu elvei itt sem változnak, és csak használni kell őket.
Az agresszív fellépést kerülni kell, de mindenképpen jó ha az ember határozott.

Egyre jobban értem a dolgokat amik körülöttem zajlanak, ahogy gyakorlom ezt a művészetet. Rájöttem, hogy az életben és a ninjutsuban nincs semmi különbség, csak meg kell érteni a dolgokat, ami benne van és sokkal könnyebb minden :) A másik, amit megfigyeltem, az az, h a legapróbb gesztusokkal, gondolatokkal, cselekedetekkel is hatalmas változásokat tudunk hozni, ami lehet jó és rossz egyaránt. Nagyon tetszik, amit tanulok az edzéseken :)

Az élet szép...

A mai edzés számomra a kontrollról és a segítségnyújtásról szólt. Sokszor hangsúlyozva van, hogy tudnunk kell hol a határ, meddig szabad elmennünk egy küzdelemben, de ma arról is szó volt, hogy tudnunk kell azt is, hogy meddig kell legalább elmennünk. Egy helyzet megoldásakor, az önvédelem része büntethetőségünk minimalizálása, a jogos önvédelem állapotának fenntartása. Másrészt viszont, ha nem leckéztetjük meg eléggé az ellenfelet, akkor ő azt a gyengeség jelének veszi, és újra támad. Továbbra is veszélyes marad ránk, vagy másokra nézve. A kellő mértékű önvédelemmel másokon is segítünk.
Ez budo, a harcos útja. A küzdelem fejben (elmében), lélekben és testben is zajlik, egy probléma "megölése" csak végső esetben jelenti a test elpusztítását (életveszélyes helyzet, háború). Azt a képességünket fejlesztjük amellyel ráérzünk a kellő mértékű, de semmiképpen sem túlzott brutalitásra, hogy akár veszély esetén is segítségére lehessünk másoknak. Szeretném úgy leélni az életemet, hogy az elém táruló akadályokat erőszakmentesen, de a lehetőségekhez képest véglegesen magam mögött tudhassam. Ám ha ez nem lehetséges, készen kell állnom. Én ezért edzek.

Szevasztok
 Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem nagyon tetszettek a mai technikák. Különösen azért, mert szerintem jó tudni, ha más bajban van, hogy tudunk a leghatékonyabban segíteni neki úgy, hogy mindketten épségben hazaérjünk.
Nagyon várom már a tábort :-)

Kítérés

A múlt heti edzésen a kitérések nem csak számomra voltak nehezek. Szerintem azért van, volt ez, mert sokan úgy éreztük, hogy nincs egyensúlyunk és reflexből léptünk hátra egyet. Viszont az edzés vége felé már érezhetően kezdtük leküzdeni ezt a híbás reflexet.

Az élet szép...

..., az edzés jó.
Újabb remek edzés volt tegnap. Jól éreztem magam.

Az élet szép...

... és minden perc új tapasztalatokkal gazdagítja. remek dolog edzésre járni, felfedezni a mozdulatok ( ha úgy tetszik a technikák) mélyén lapuló alapelveket és rácsodálkozni, hogy mennyire egyszerű alkalmazni a korábban tanultakat, és beépíteni őket végtelen könnyedséggel egy improvizációba. Sokszor mondja Dave is, hogy az edzés a hibák helye, a kísérletezésé annak minden buktatójával és keserű tapasztalataival mert ez a tanulás lényege. Ha mindig minden tökéletesen menne, az azt jelentené, hogy nincs hová fejlődni, vége a dalnak, készen vagyunk. A mi célunk a fejlődés, a túlélés, a tökéletességnek nincs helye a ninjutsuban. Az egy zsákutca, vakvágány, egy anti-"gambatte". Szeretem ha sikerül megcsinálni amit Dave tanít de sokkal nagyobb ösztönző erő, ha nem sikerül, ha Berzerker bemos egyet, ha Lurch kibújik egy feszítésből, ha Alex egy laza izomfeszítéssel megakadályozza a mozdulatomat, Kihívást ad amikor Kalap úrral nem boldogulok,  ha Pukimestert nem találom el, vagy amikor Hal hanyag eleganciával ellenem fordítja a támadásomat. Engem ez mozgat hogy folytassam, ne álljak meg ne higgyem azt hogy valaha is elég jó lehetek.

Szeretek edzeni.

BandiTA