Köszönöm hogy részt vehettem!
Thank you Dave!
2011. május 30., hétfő
Nagyon tetszett a szeminárium rengeteg hasznos dolog volt amire nem is gondolna az ember, de mégis nagyon hatásos. Na meg az is jó volt benne, hogy olyanokkal is lehetett edzeni vagy olyanokat is lehetett látni edzeni akik szintén nagyon jók, de az én részemről ritkán kerül sor közös edzésre, a távolság miatt. És mondhatom hogy igen tanulságos :) de ezt elárulják a rajtam lévő "sérülések" is :):)
a hétvégi szeminárium igencsak rendhagyó volt a jó értelmében véve, legalábbis nekem
ez volt talán idáig a legéletszerűbb, mind a tanult alapelvekben, a helyszínben, az időjárásban és az érzetben, semmi sem volt "tökéletes" és mégis bizonyos nézőpontból tökéletesebb volt az átlag szemináriumoknál
amikor írtam, hogy mindenki készüljön meleg időre és esőre is, nem hittem volna, hogy ennyire igazam lesz :D
azt mondják a nagy események mindig előrevetítik az árnyékukat, úgy érzem a szemináriumon is érezni lehetett ezt
ez volt talán idáig a legéletszerűbb, mind a tanult alapelvekben, a helyszínben, az időjárásban és az érzetben, semmi sem volt "tökéletes" és mégis bizonyos nézőpontból tökéletesebb volt az átlag szemináriumoknál
amikor írtam, hogy mindenki készüljön meleg időre és esőre is, nem hittem volna, hogy ennyire igazam lesz :D
azt mondják a nagy események mindig előrevetítik az árnyékukat, úgy érzem a szemináriumon is érezni lehetett ezt
2011. május 29., vasárnap
2011. május 28., szombat
2011. május 27., péntek
2011. május 26., csütörtök
2011. május 25., szerda
most hogy kis ideig megérlelődött bennem a múltkori edzés, valahogy nagyon megfogott az a rész, hogy ne ugyanazt csináljuk a támadóval, amit ő velünk (pl ha arcon üt, mi is arcon ütjük), mert akkor csak kiegyenlítődünk, de nem jutunk előbbre, hanem menjünk egyből tovább is és vegyük át a kontrolt
persze ezt idáig is tudtam taijutsu szinten, de most valahogy az életem többi részében is észrevettem, hogy erre figyelni kell és jobban látom ezeket a dolgokat
ezen kívül meg nagyon szokatlan és jó dolgok kezdenek történni, mindegyik olyan, ha néhány hónappal ez előtt valaki azt mondta volna nekem hogy meg fognak történni, akkor néztem volna rá, hogy "ja persze, hihető", de tényleg megtörténtek, nem tudom ez mitől lehet, de élvezem!
persze ezt idáig is tudtam taijutsu szinten, de most valahogy az életem többi részében is észrevettem, hogy erre figyelni kell és jobban látom ezeket a dolgokat
ezen kívül meg nagyon szokatlan és jó dolgok kezdenek történni, mindegyik olyan, ha néhány hónappal ez előtt valaki azt mondta volna nekem hogy meg fognak történni, akkor néztem volna rá, hogy "ja persze, hihető", de tényleg megtörténtek, nem tudom ez mitől lehet, de élvezem!
2011. május 18., szerda
2011. május 17., kedd
2011. május 13., péntek
2011. május 11., szerda
az utóbbi időben megint úgy érzem magam mintha kezdő lennék, sok az újdonság, plusz a kinti környezet megváltoztatja a hangulatot és az érzést, minden valósághűbb lesz, nagyobb súlya van a mozdulatoknak, több a zavaró tényező (bogarak pl), a támadó nem akar elesni a koszos földre, nem úgy mint a pihepuha tatamin, néha emberek sétálnak a környéken, meg ilyenek
emellett nagyon élvezem és sokat segít a mindennapi életemben a filozófiai tudás amit átad nekünk Dave, bizonyos dolgok amiket mond felkapcsolt lámpaként gyulladnak ki a fejemben, bizonyos dolgok megerősítik azt amiben idáig is hittem és van amit nem teljesen értek még és valószínűleg csak évek múlva fog beugrani mit is jelent
az a része is érdekes az edzéseknek ahogy megtanuljuk (ha figyelünk), hogy ne várjuk azt el, hogy mások gondolkozzanak helyettünk, vagy mások hozzanak döntést, vállaljanak felelősséget helyettünk
a mai világban rá vagyunk nevelve, hogy csak bólogassunk és hagyjuk, hogy mások "akik jobban tudják" megmondják, hogy mit hogy csináljunk és akkor nekünk jó lesz, sajnos bizonyos ezotériás tanítások is azt tanítják, hogy hagyni kell, hogy az ár sodorjon minket és a jelenben kell élni, ez a tipikus felületes hozzáállás eredménye, ha mélyebben megvizsgáljuk egy csapda az egész, ha tényleg boldogok akarunk lenni, akkor hagyjuk, hogy mi magunk sodorjuk magunkat, más szóval hallgassunk a szívünkre, de ez azt is jelenti, hogy sok esetben pont nem szabad hagyni, hogy az elvárások sodrása vigyen minket, ez nem összekeverendő az ego önfejű követésével, itt egy érdekes párhuzam van, ugyanis ha sodródsz az árral, akkor igazából az egódat követed és azt elégíted ki, viszont ha a szívedet követed akkor sodródsz az igazi árral, a Természettel
a jelenben lenni az akar, aki fél a múltjától és a jövőjétől, de aki mind a hárommal tisztában van az bárhol jól érzi magát, nem érzi azt, hogy az egyikben kéne lennie, mert igazából mind a háromban van egyszerre
sokan elfelejtik, hogy vannak saját gondolataik is és saját képességük arra, hogy új dolgokat hozzanak létre, inkább a jól bevált, de ugyanakkor könnyen lehet hogy elavult ötleteket követik, mert azt sokan mondják és akkor biztos jó is, az alapelvét kell megérteni ezeknek a dolgoknak és azt továbbfejleszteni, magasabb szintre vinni, ami nem hajlandó követni a világ változását az ne csodálkozzon azon, hogy szép lassan elavulttá válik
ezek a kinti edzések valahogy megindítanak, az utóbbi időben sok minden jut eszembe, nagyon élvezem, remélem ti is :D
emellett nagyon élvezem és sokat segít a mindennapi életemben a filozófiai tudás amit átad nekünk Dave, bizonyos dolgok amiket mond felkapcsolt lámpaként gyulladnak ki a fejemben, bizonyos dolgok megerősítik azt amiben idáig is hittem és van amit nem teljesen értek még és valószínűleg csak évek múlva fog beugrani mit is jelent
az a része is érdekes az edzéseknek ahogy megtanuljuk (ha figyelünk), hogy ne várjuk azt el, hogy mások gondolkozzanak helyettünk, vagy mások hozzanak döntést, vállaljanak felelősséget helyettünk
a mai világban rá vagyunk nevelve, hogy csak bólogassunk és hagyjuk, hogy mások "akik jobban tudják" megmondják, hogy mit hogy csináljunk és akkor nekünk jó lesz, sajnos bizonyos ezotériás tanítások is azt tanítják, hogy hagyni kell, hogy az ár sodorjon minket és a jelenben kell élni, ez a tipikus felületes hozzáállás eredménye, ha mélyebben megvizsgáljuk egy csapda az egész, ha tényleg boldogok akarunk lenni, akkor hagyjuk, hogy mi magunk sodorjuk magunkat, más szóval hallgassunk a szívünkre, de ez azt is jelenti, hogy sok esetben pont nem szabad hagyni, hogy az elvárások sodrása vigyen minket, ez nem összekeverendő az ego önfejű követésével, itt egy érdekes párhuzam van, ugyanis ha sodródsz az árral, akkor igazából az egódat követed és azt elégíted ki, viszont ha a szívedet követed akkor sodródsz az igazi árral, a Természettel
a jelenben lenni az akar, aki fél a múltjától és a jövőjétől, de aki mind a hárommal tisztában van az bárhol jól érzi magát, nem érzi azt, hogy az egyikben kéne lennie, mert igazából mind a háromban van egyszerre
sokan elfelejtik, hogy vannak saját gondolataik is és saját képességük arra, hogy új dolgokat hozzanak létre, inkább a jól bevált, de ugyanakkor könnyen lehet hogy elavult ötleteket követik, mert azt sokan mondják és akkor biztos jó is, az alapelvét kell megérteni ezeknek a dolgoknak és azt továbbfejleszteni, magasabb szintre vinni, ami nem hajlandó követni a világ változását az ne csodálkozzon azon, hogy szép lassan elavulttá válik
ezek a kinti edzések valahogy megindítanak, az utóbbi időben sok minden jut eszembe, nagyon élvezem, remélem ti is :D
2011. május 7., szombat
2011. május 6., péntek
Szabadtéri edzések
Bandita már összefoglalta amit én is gondoltam a kinti edzésekről, úgyhogy leírom a többi érzésemet is:
A kinti edzéseknek sok dologban más a hangulata mint a megszokott dojo edzéseknek. Egy szoba hőmérsékletű, tatamizott padlójú, kivilágított teremben edzeni jó és kényelmes, de kint a hangulata és a gondolatai is mások az embernek, majdnem olyan mintha más ember lenne, sőt mintha más világban lenne. A mozdulatok már csak attól realisztikusabbá válnak, hogy utcai ruhában és cipőben vagyunk, a zsebünkben cuccok vannak, a talaj egyenletlen, a tér nem négy falból áll körülöttünk. Az átlagembernek ijesztő a Természet, mert kiszámíthatatlan, bonyolult és kényelmetlen. Sokkal jobb - ahogy Bandita mondta - a steril, "tökéletes" szobában lenni, geometriailag primitív és kiszámítható formák között, pedig ha belegondolunk a nagy összképbe, pont egy steril, élettelen és szürke tér az ami az ijesztő és a Természet az ahonnan jövünk, az eredetünk, az igazi otthonunk! Papasan egyik sokat emlegetett története is azt a tanulságot hordozza, hogy sose felejtsük el honnan jöttünk! A hamis biztonságérzet, amit Dave kihangsúlyozott az utóbbi edzéseken is nagyon jellemző erre a témára. Az emberek nem mernek mélyen belegondolni a dolgokba és új dolgok felé lépni, mert félnek, hogy tudatosul bennük, hogy az egész életük a hamis biztonságérzetre épül (ez ugyanaz a gondolat, minthogy nem mernek kimenni a természetbe, csak más szemszögből), inkább maradnak a felszínen egészen addig amíg valami tragédia nem történik velük. Ilyenkor sokszor elkezdik a világot szidni és mindenkit hibáztatnak, csak saját magukat nem és a büszkeségük által irányítva kitalálnak mindenféle logikusnak tűnő, de hamis magyarázatot arra, hogy mért ők az áldozatok és mért mások a hibásak. Ez a mentalitás olyan szintre fejlődhet, hogy az illető egy nagyon precíz, steril (ez a szó megint csak elő jött) és kifinomult védőburokba zárja magát, aminek a lényege kb. egy "ha bármiféle kritikával illetsz, az azt jelenti, hogy ellenem vagy" mondatban összefoglalható, persze ennél összetettebb. Egy ilyen ember tulajdonkép az egész életét azzal tölti, hogy menekül az igazság elől (menekül a Természet elől). Az igazságot nem kimondani és bizonygatni kell, hanem csinálni és megélni, viszont ennek az embernek pont az a jellemzője, hogy mindent bizonygat és egyfolytában másokat bírál. Sajnos nem igazán lehet segíteni egy ilyen embernek, mert amint megpróbáljuk akcióba lép ez az úgynevezett "ego-védelmirendszer" és kezdődik a megmagyarázás, ami igazából nem más mint precízen körülbástyázott kifogások halmaza. Ez az illető ilyen esetben úgy tűnik csak egy esetben fog szembesülni az igazsággal és saját magával: A halála pillanatában. A legutolsó pillanatban széthullik a védelme és rázúdul minden ami elől menekült, az élet arcon csapja az igazsággal. Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ez maga a halál folyamata, ugyanis ez a menekülés valamilyen szinten mindenkiben ott van, csak van aki próbál dolgozni rajta, van viszont aki - ahogy idáig is elemeztem - erőlködve küzd ellene. Ez a mindennapi életben is látszódik az illetőn, aki egyfolytában erőlködik és úgy érzi mindenki ellene van az nagy valószínűséggel ilyesmi gondokkal küzd. Nem véletlenül tanuljuk, hogy ne gondolkozz, lazulj el, bízz a természetben és legyél nulla! Ezek a szavak nem csak jól hangzó reklámmottók, az utóbbi időkben tudományos kísérletekkel (tehát nem filozófiával!) olyan dolgokra jöttek rá, amik hamarosan az egész világról alkotott képünket megváltoztatják. Einstein elméletei megdőlni látszanak. A kvantumfizikáról beszélek, Dave nem véletlenül emlegeti nekünk annyiszor! Meglepő hasonlóságokat mutat ennek a művészetnek a filozófiájával, olyannyira, hogy az már ijesztő, szép példája az, ahogy Dave a küzdelem idejében való időzítést magyarázta!
Utószóként itt egy link ahol bővebben olvashattok ezekről a kísérletekről (hosszú, de megéri elolvasni): http://www.idokep.hu/hirek/quantum-radar-delayed-choice-eraser
Még annyi, hogy a leírtak az én gondolataim, véleményem és nem szentírás. A leírtak nagy része a saját viselkedésem felismeréséből származik, plusz amit edzéseken és emberektől tanultam, úgy éreztem ezeket most meg kell osztanom veletek.
A kinti edzéseknek sok dologban más a hangulata mint a megszokott dojo edzéseknek. Egy szoba hőmérsékletű, tatamizott padlójú, kivilágított teremben edzeni jó és kényelmes, de kint a hangulata és a gondolatai is mások az embernek, majdnem olyan mintha más ember lenne, sőt mintha más világban lenne. A mozdulatok már csak attól realisztikusabbá válnak, hogy utcai ruhában és cipőben vagyunk, a zsebünkben cuccok vannak, a talaj egyenletlen, a tér nem négy falból áll körülöttünk. Az átlagembernek ijesztő a Természet, mert kiszámíthatatlan, bonyolult és kényelmetlen. Sokkal jobb - ahogy Bandita mondta - a steril, "tökéletes" szobában lenni, geometriailag primitív és kiszámítható formák között, pedig ha belegondolunk a nagy összképbe, pont egy steril, élettelen és szürke tér az ami az ijesztő és a Természet az ahonnan jövünk, az eredetünk, az igazi otthonunk! Papasan egyik sokat emlegetett története is azt a tanulságot hordozza, hogy sose felejtsük el honnan jöttünk! A hamis biztonságérzet, amit Dave kihangsúlyozott az utóbbi edzéseken is nagyon jellemző erre a témára. Az emberek nem mernek mélyen belegondolni a dolgokba és új dolgok felé lépni, mert félnek, hogy tudatosul bennük, hogy az egész életük a hamis biztonságérzetre épül (ez ugyanaz a gondolat, minthogy nem mernek kimenni a természetbe, csak más szemszögből), inkább maradnak a felszínen egészen addig amíg valami tragédia nem történik velük. Ilyenkor sokszor elkezdik a világot szidni és mindenkit hibáztatnak, csak saját magukat nem és a büszkeségük által irányítva kitalálnak mindenféle logikusnak tűnő, de hamis magyarázatot arra, hogy mért ők az áldozatok és mért mások a hibásak. Ez a mentalitás olyan szintre fejlődhet, hogy az illető egy nagyon precíz, steril (ez a szó megint csak elő jött) és kifinomult védőburokba zárja magát, aminek a lényege kb. egy "ha bármiféle kritikával illetsz, az azt jelenti, hogy ellenem vagy" mondatban összefoglalható, persze ennél összetettebb. Egy ilyen ember tulajdonkép az egész életét azzal tölti, hogy menekül az igazság elől (menekül a Természet elől). Az igazságot nem kimondani és bizonygatni kell, hanem csinálni és megélni, viszont ennek az embernek pont az a jellemzője, hogy mindent bizonygat és egyfolytában másokat bírál. Sajnos nem igazán lehet segíteni egy ilyen embernek, mert amint megpróbáljuk akcióba lép ez az úgynevezett "ego-védelmirendszer" és kezdődik a megmagyarázás, ami igazából nem más mint precízen körülbástyázott kifogások halmaza. Ez az illető ilyen esetben úgy tűnik csak egy esetben fog szembesülni az igazsággal és saját magával: A halála pillanatában. A legutolsó pillanatban széthullik a védelme és rázúdul minden ami elől menekült, az élet arcon csapja az igazsággal. Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ez maga a halál folyamata, ugyanis ez a menekülés valamilyen szinten mindenkiben ott van, csak van aki próbál dolgozni rajta, van viszont aki - ahogy idáig is elemeztem - erőlködve küzd ellene. Ez a mindennapi életben is látszódik az illetőn, aki egyfolytában erőlködik és úgy érzi mindenki ellene van az nagy valószínűséggel ilyesmi gondokkal küzd. Nem véletlenül tanuljuk, hogy ne gondolkozz, lazulj el, bízz a természetben és legyél nulla! Ezek a szavak nem csak jól hangzó reklámmottók, az utóbbi időkben tudományos kísérletekkel (tehát nem filozófiával!) olyan dolgokra jöttek rá, amik hamarosan az egész világról alkotott képünket megváltoztatják. Einstein elméletei megdőlni látszanak. A kvantumfizikáról beszélek, Dave nem véletlenül emlegeti nekünk annyiszor! Meglepő hasonlóságokat mutat ennek a művészetnek a filozófiájával, olyannyira, hogy az már ijesztő, szép példája az, ahogy Dave a küzdelem idejében való időzítést magyarázta!
Utószóként itt egy link ahol bővebben olvashattok ezekről a kísérletekről (hosszú, de megéri elolvasni): http://www.idokep.hu/hirek/quantum-radar-delayed-choice-eraser
Még annyi, hogy a leírtak az én gondolataim, véleményem és nem szentírás. A leírtak nagy része a saját viselkedésem felismeréséből származik, plusz amit edzéseken és emberektől tanultam, úgy éreztem ezeket most meg kell osztanom veletek.
COOL
A kinti edzések mindig többet hoznak a megszokottnál, a környezet használatát nem lehet egy "steril" dojoban gyakorolni, odakint MINDEN számít. EZ a valósághű edzés. Aki kimarad, lemarad.
És ezeknek az edzéseknek nem is a technikai része a legfontosabb... akit érdekel járjon utána :)
És ezeknek az edzéseknek nem is a technikai része a legfontosabb... akit érdekel járjon utána :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)