Szabadtéri edzések

Bandita már összefoglalta amit én is gondoltam a kinti edzésekről, úgyhogy leírom a többi érzésemet is:
A kinti edzéseknek sok dologban más a hangulata mint a megszokott dojo edzéseknek. Egy szoba hőmérsékletű, tatamizott padlójú, kivilágított teremben edzeni jó és kényelmes, de kint a hangulata és a gondolatai is mások az embernek, majdnem olyan mintha más ember lenne, sőt mintha más világban lenne. A mozdulatok már csak attól realisztikusabbá válnak, hogy utcai ruhában és cipőben vagyunk, a zsebünkben cuccok vannak, a talaj egyenletlen, a tér nem négy falból áll körülöttünk. Az átlagembernek ijesztő a Természet, mert kiszámíthatatlan, bonyolult és kényelmetlen. Sokkal jobb - ahogy Bandita mondta - a steril, "tökéletes" szobában lenni, geometriailag primitív és kiszámítható formák között, pedig ha belegondolunk a nagy összképbe, pont egy steril, élettelen és szürke tér az ami az ijesztő és a Természet az ahonnan jövünk, az eredetünk, az igazi otthonunk! Papasan egyik sokat emlegetett története is azt a tanulságot hordozza, hogy sose felejtsük el honnan jöttünk! A hamis biztonságérzet, amit Dave kihangsúlyozott az utóbbi edzéseken is nagyon jellemző erre a témára. Az emberek nem mernek mélyen belegondolni a dolgokba és új dolgok felé lépni, mert félnek, hogy tudatosul bennük, hogy az egész életük a hamis biztonságérzetre épül (ez ugyanaz a gondolat, minthogy nem mernek kimenni a természetbe, csak más szemszögből), inkább maradnak a felszínen egészen addig amíg valami tragédia nem történik velük. Ilyenkor sokszor elkezdik a világot szidni és mindenkit hibáztatnak, csak saját magukat nem és a büszkeségük által irányítva kitalálnak mindenféle logikusnak tűnő, de hamis magyarázatot arra, hogy mért ők az áldozatok és mért mások a hibásak. Ez a mentalitás olyan szintre fejlődhet, hogy az illető egy nagyon precíz, steril (ez a szó megint csak elő jött) és kifinomult védőburokba zárja magát, aminek a lényege kb. egy "ha bármiféle kritikával illetsz, az azt jelenti, hogy ellenem vagy" mondatban összefoglalható, persze ennél összetettebb. Egy ilyen ember tulajdonkép az egész életét azzal tölti, hogy menekül az igazság elől (menekül a Természet elől). Az igazságot nem kimondani és bizonygatni kell, hanem csinálni és megélni, viszont ennek az embernek pont az a jellemzője, hogy mindent bizonygat és egyfolytában másokat bírál. Sajnos nem igazán lehet segíteni egy ilyen embernek, mert amint megpróbáljuk akcióba lép ez az úgynevezett "ego-védelmirendszer" és kezdődik a megmagyarázás, ami igazából nem más mint precízen körülbástyázott kifogások halmaza. Ez az illető ilyen esetben úgy tűnik csak egy esetben fog szembesülni az igazsággal és saját magával: A halála pillanatában. A legutolsó pillanatban széthullik a védelme és rázúdul minden ami elől menekült, az élet arcon csapja az igazsággal. Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ez maga a halál folyamata, ugyanis ez a menekülés valamilyen szinten mindenkiben ott van, csak van aki próbál dolgozni rajta, van viszont aki - ahogy idáig is elemeztem - erőlködve küzd ellene. Ez a mindennapi életben is látszódik az illetőn, aki egyfolytában erőlködik és úgy érzi mindenki ellene van az nagy valószínűséggel ilyesmi gondokkal küzd. Nem véletlenül tanuljuk, hogy ne gondolkozz, lazulj el, bízz a természetben és legyél nulla! Ezek a szavak nem csak jól hangzó reklámmottók, az utóbbi időkben tudományos kísérletekkel (tehát nem filozófiával!) olyan dolgokra jöttek rá, amik hamarosan az egész világról alkotott képünket megváltoztatják. Einstein elméletei megdőlni látszanak. A kvantumfizikáról beszélek, Dave nem véletlenül emlegeti nekünk annyiszor! Meglepő hasonlóságokat mutat ennek a művészetnek a filozófiájával, olyannyira, hogy az már ijesztő, szép példája az, ahogy Dave a küzdelem idejében való időzítést magyarázta!
Utószóként itt egy link ahol bővebben olvashattok ezekről a kísérletekről (hosszú, de megéri elolvasni): http://www.idokep.hu/hirek/quantum-radar-delayed-choice-eraser
Még annyi, hogy a leírtak az én gondolataim, véleményem és nem szentírás. A leírtak nagy része a saját viselkedésem felismeréséből származik, plusz amit edzéseken és emberektől tanultam, úgy éreztem ezeket most meg kell osztanom veletek.