Néhány lentebb olvasott sor elgondolkodtatott, az edzésen látottakkal kapcsolatban. Sokszor előfordul, hogy csak ámulok azokon a dolgokon, mozdulatokon amit Dave csinál. Felfoghatatlan számomra, hogy ott vagyok 1-2 méterre attól ami történik vagy éppen pont benne vagyok és hiába látom, de egyszerűen nem értem, hogyan történt vagy mi történt pontosan egyes alapelvek bemutatásakor. Folyamatosan figyelek, de ha visszagondolok is csak foszlányok vannak a fejemben arról a helyzetről amit láttam. Ezért harcMŰVÉSZET szerintem mert nem érteni, hanem ahogyan jól tudjuk, inkább érezni kell. Érzést, lelket kell tenni a mozdulatokba és rögtön meg van a hatása. Mint egy úgymond "elvont" festmény amire rá néz az ember és nem érti mi van ott mert keressük benne az értelemet, de el van benne rejtve igen mélyen sokszor, talán nincs is értelme, de mi csak leszóljuk, ezáltal viszont már el is érte a célját, hiszen próbáltunk rá reagálni csak hát nem sikerült (padlóra kerültünk) valószínűleg, azért mert a festő az érzését vetítette ki a vászonra. Nem a görcsösen megfeszített kezének vonalzóval húzott vonalait hanem a lelkében lévő érzések festették vele a képet és nyilván nem tudná még egyszer lefesteni ugyanúgy.

Szép napot! mára mindnekinek :)