Még 10 nap és 1/4 évszázada annak, hogy 1986. február 01-jén először átléptem a dojo ajtaját. Akkor még Kyokushin karatéval ismerkedtem. Nagyon jó alapokat kaptam, mind technikában, mind erőnlétben. Aztán mikor meghalt a stílus alapító, megindult a hatalmi harc, ami - akkor úgy éreztem, és ez most sincs másképp - összeilleszthetetlen a harcművészetek szellemével. Hosszas vívódás után stílust váltottam. Az új "stílusban" volt szerencsém megismerkedni egy jó pár fegyverrel. De az új stílus révén a legnagyobb "nyereség" egy ember barátsága volt - de erről később. Mikor közel kerültem a "tűzhöz", a fekete övhöz, megint csak olyan dolgokkal találtam szembe magam, ami számomra nem volt összeegyeztethető a bushik útjával. Akkor már úgy éreztem, hogy nincs tovább a harcművészetek terén. Ebben a fegyveres harcművészeti ágban már abban az időben is én irányítottam a gyöngyösi csapatot. Miután a második harcművészeti stílusom is befejeztem, röpke két - három hónap múlva megkerestek a volt csoportom tagjai, hogy jó lenne ha együtt edzenénk tovább, akár stílustól függetlenül is. El is kezdtünk dolgozni, de úgy éreztem, jobb lenne ha tartoznánk egy stílushoz, és legfőképp egy mesterhez. És itt jön az említett barátság. Megkerestem Dave-et hogy vegye szárnyai alá a csoportot. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy felkértem őt! Mikor Dave-et és rajta keresztül a ninjutsut választottam, már közel húsz évet töltöttem el a harcművészetekben. Nem rövid idő! És mégis az elmúlt 6 év alatt, mióta Dave tanítványának tudhatom magam, többet tanultam a harcművészetekről, az emberről, az életről, mint azt megelőzően. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen sorrendben találkoztam a különböző stílusokkal. Mindegyiknek volt valami haszna, mindegyiktől kaptam valamit, ami formált, de a harcművészetek, és az élet esszenciáját Dave-től tanultam. És ami a legfontosabb, amiket tanultam, azt a hétköznapi élet minden területén hasznosítani tudom.
Sokat gondolkodtam, hogyan tudnám tiszteletem kifejezni, meghálálni Dave-nek azt a sok mindent, amit Tőle kaptam. Arra a következtetésre jutottam, hogy talán úgy, hogy a gyöngyösi csoportot próbálom a legjobb tudásom szerint formálni, irányítani. A legnagyobb elismerés pedig az számomra, mikor látom Dave-en , hogy jól érzi magát Gyöngyösön!
Remélem eddig még nem hoztam szégyent rá, és minden tudásommal azon leszek, hogy a jövőben is elégedett legyen a Kaibotan dojo-val.
Nagyon köszönök mindent Dave! :)