A mai edzés számomra a kontrollról és a segítségnyújtásról szólt. Sokszor hangsúlyozva van, hogy tudnunk kell hol a határ, meddig szabad elmennünk egy küzdelemben, de ma arról is szó volt, hogy tudnunk kell azt is, hogy meddig kell legalább elmennünk. Egy helyzet megoldásakor, az önvédelem része büntethetőségünk minimalizálása, a jogos önvédelem állapotának fenntartása. Másrészt viszont, ha nem leckéztetjük meg eléggé az ellenfelet, akkor ő azt a gyengeség jelének veszi, és újra támad. Továbbra is veszélyes marad ránk, vagy másokra nézve. A kellő mértékű önvédelemmel másokon is segítünk.
Ez budo, a harcos útja. A küzdelem fejben (elmében), lélekben és testben is zajlik, egy probléma "megölése" csak végső esetben jelenti a test elpusztítását (életveszélyes helyzet, háború). Azt a képességünket fejlesztjük amellyel ráérzünk a kellő mértékű, de semmiképpen sem túlzott brutalitásra, hogy akár veszély esetén is segítségére lehessünk másoknak. Szeretném úgy leélni az életemet, hogy az elém táruló akadályokat erőszakmentesen, de a lehetőségekhez képest véglegesen magam mögött tudhassam. Ám ha ez nem lehetséges, készen kell állnom. Én ezért edzek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.